Kormányzati Privát Számítási Felhő

Kormányzati Privát Számítási Felhő
„Governmental Private Cloud Computing”
Mi az, hogy számítási felhő? – A számítástechnika fejlődése során megfigyelhető, hogy a komplexebb feladatok ellátása végett bonyolultabb alkalmazásokat használnak, amelyeket egyre nagyobb számítási kapacitással és erőforrásokkal rendelkező számítógépeket (számítógépközpontokat) igényelnek. A számítógépközpontok teljesítménye és a beszerzése/fenntartása költségei exponenciálisan növekvő mértékű arányban vannak egymással (tehát az egyre nagyobb számítási igényekhez, exponenciális mértékben növekvő, egyre drágább megoldásokra van szükség). Ezek a számítógép kapacitások, vagy csak az ezekre az üzleti megoldásra (pl. számítási kapacitások bérbeadása) szakosodott vállalkozásoknak állnak a rendelkezésükre (pl. telekommunikációs cégek) vagy olyan szervezeteknek ahol a költségek nem, vagy csak kevésbé számítanak (kormányzat, közigazgatás). – Egy másik fontos kérdés, ezeknek a számítógép-központoknak az elérése milyen sávszélességen valósul meg. Nagyon jó példa lehet erre az egyetemi szuperszámítógép hálózat, amelyben a kutatók pl. a DNS kutatás terén szuperszámítógépes kapacitásokat (gépidőt) vesznek igénybe, internetes hálózaton (esetleg dedikált egyetemi hálózaton) keresztül, akár egy egyszerű munkaállomásról (PC). Ha megvizsgáljuk a vállalati vagy akár a közigazgatási rendszerek fejlődését, azt láthatjuk, hogy a LAN, WAN, MAN és jelenleg internetes sávszélesség „korlátlan” mértékben történő rendelkezésre állása mellett egyre inkább a centralizált megoldások felé törekszik, az pedig, hogy éppen hol van ez a központ nem mindig egyértelmű. Lássunk néhány példát. Az energiaszolgáltatók, vagy éppen a telekommunikációs szolgáltatók nemzet semlegesek, tehát Európában maradva több országban is szolgáltatnak. Az informatikai rendszereik központja általában az anyavállalat központjában (országában) található, de megfigyelhető olyan is, hogy a nyugat európai anyavállalat költségtakarékossági okokra hivatkozással (pl. olcsó és rendelkezésre álló munkaerő) valamely kelet európai országában üzemeltetik a kiszolgáló rendszereiket, vigyázva arra, hogy az anyavállalat bármikor képes legyen visszalépni. A kormányzati rendszerek esetében a nemzeti érdekek előtérbe helyezésével a számítógépközpontok mindig az adott országban találhatók. A kormányzati szervek esetében szintén megfigyelhető, az hogy a helyi rendszerek (lásd pl. közlekedés, személynyilvántartás, okmánynyilvántartások, pénzügy stb.) egyre minimálisabb erőforrásokkal és környezetben működnek, míg a központi megoldás egyre robosztusabb megoldásokat eredményeznek. Ilyen központi megoldást jelent a közigazgatás legfontosabb személyi alapnyilvántartásait működtető hivatalok. Ezek a kormányzati nagyrendszerek mindig költségvetési problémákkal küzdenek, hisz a rendelkezésre álló költségvetés mindig kevesebb, mint a kormányzati elképzelések számítási kapacitás kielégítését megalapozó keret. Összefoglalva azt tudjuk nagy biztonsággal állítani, hogy az üzleti szféra felismerte, hogy a centralizált számítástechnikai megoldások számukra költséghatékonyabb és biztonságosabb megoldást jelentenek. A kormányzati szféra pedig törekszik arra, hogy lépést tartson a centralizációs trenddel.