Állampolgári kártya

Állampolgári kártya

A cél az, hogy az állam minden állampolgár számára olyan kártyát bocsásson ki, amellyel felhasználóbarát módon, gyorsabban és kevesebb bürokrácia mellett hozzáférést biztosítson az állami szolgáltatásokhoz. Nagyon pozitívnak tűnik, hogy a kártyaarzenál helyett immáron csak egy kártyában gondolkodhatunk.

Némi egyszerűbb megközelítést javasolnék néhány félreérthető, vagy előreláthatólag bonyolultabb megoldások helyett, ilyen például az, hogy a kártyával történő személyazonosítás helyett használjuk inkább az autentikációt (azonosítás). Ez azért is jobb megfogalmazás, mert jobban meg tudjuk határozni a célt: az állampolgár az állami-, különösen az elektronikus szolgáltatások igénybevétele során azonosítja magát.

A fentiekhez elvileg bármilyen megoldás használható lenne, még kártya nélkül is megoldható ugyanakkor rögtön fogalmazzunk meg egy újabb követelményt, amely a biztonság maximalizálására való törekvést jelenti. Nyilván egy „kártya” olyan többlet biztonsági megoldást is tartalmaz, amit mondjuk egy felhasználónév/jelszó páros nem tartalmaz. Ilyen megoldás lehet egy digitális kulcs (jelenlegi technikai követelmények között a visszafejtése nem kifizetődő) is.

A következő lépés, hogy minden állampolgárnak legyen egy ilyen, csak hozzá kötődő, digitális kulcs (fogalmazhatnék úgy is, hogy digitális aláírás privát és publikus kulcsa, amelyet az állam állít ki, de ezt pont a kártya lobby miatt nem tenném), amely aktiválása esetén a személyi kapcsolatot meglétét egy biztonsági kóddal (Pinkód) azonosítja (ez jelen körülmények között még megjegyezhető).

A következő lépésben az Európai kártyaszabványnak megfelelően alakítsuk ki, adjunk a kártyának biztonsági jegyeket (az EU szabványok szerint egy ilyen kártya akár 1000 ilyen jegyet is tartalmazhat) amelyek azt a célt szolgálják, hogy a kártya minél kevésbé legyen hamisítható. További előnye pedig az, hogy ráírhatunk minden olyan személyes adatot (név, fénykép, azonosítószám stb.), amely elégséges ahhoz, hogy a személyt az ügyintéző az elektronikus rendszer működésének hiányában is azonosítsa.

Az alapokkal készen is állunk. Az elektronikus állami szolgáltatások igénybevétele esetén otthon, vagy hivatalban, vagy orvosnál, azonosításra használhatjuk a kártyánkat, ügyindítás esetén, nyomon követhetjük az ügyünk alakulását, vagy bármely kormányablaknál lekérdezhetjük, vagy pótolhatunk stb., vagy az orvosnál hozzáférést biztosítunk az életutunkat leíró e-kórlaptár adataihoz. Másrészt ezt akkor is megtehetjük, ha éppen az állami működés akadozik, hisz a kártya külsőleg is hordozza a szükséges azonosítókat.

Valószínűleg sokakban felmerül, hogy hol van a személyi szám, hol van a TAJ szám és hol van az Adószám stb. Nos ezek az azonosítók mindegyike a saját adatbázisában várja hogy a kártya gazdája az azonosítási eljárás során azonosítsa magát pl. az egészségügyi rendszerben és hozzáférhessen a szolgáltatásokhoz. (tehát a TAJ számot nem biztos, hogy rá kell tenni a kártyára). Vizsgáljuk meg azt is, hogy mi lenne akkor, ha növelnénk a kártya információmennyiségét, pl. adattároló chipet helyezünk a kártyára.

A kártya ilyen módon kezd meghízni (valószínűleg a lobby hamar kimeríti a lehetőségeket, de ez normális dolog), hordozhatja például az orvosi vizsgálat adatait, a receptet, a kórlapot. Erre abban az esetben van szükség és csak arra az időre, amíg az elektronikus kapcsolat nem működik (pl. kis település háziorvosa esetében). Abban a pillanatban, amikor a kapcsolat újra fennáll és aktiváljuk, a kártyát úgy az adatok rá vagy le kerülnek a kártyáról. (ez már egy nagyfokú szinkronizálásra alkalmas informatikai rendszert feltételez, amely középpontjában ott áll egy központi rendszer).

Nézzünk további jó/extrém példákat, amelyek alapvetően összepasszolnak a Digitális Magyarország tervben megfogalmazottakkal. Kifizetjük a közlekedési jegyünket otthon a házi bank használatával, és a közlekedési társaság rátölti a kártyára a jegyünk, vagy bérletünk titkosított azonosító párját. Ezt akár a bérletpénztárban is megtehetjük, oly módon, hogy elkérik a kártyánkat és a fizetés után hasonlóan ráírja az adatokat a kártyára.

Nem biztos, hogy mindent tökéletesen végiggondoltam ebben a rövid cikkben, az viszont egyértelműen látható, hogy a terv ezen része kiválóan támogatja a kitűzött célt, miszerint olyan kártyát bocsássunk ki amely ténylegesen egyszerűsíti, segíti, és gyorsabbá teszi az állampolgár, állam kapcsolatát.

Ficsor József, CISM